Főoldal » 2012 » Május » 20 » A mikulás létezik
4:57 PM
A mikulás létezik
A karácsony a gyerekek ünnepe, legszebb karácsonyi emlékeink talán mindannyiunknak gyermekkorunkból származnak. Amikor a Karácsonyt még valami varázslat és csodahangulat lengte be, amikor az oly sokat áhított síró hajasbaba, a kisvonat, az első mackó egyszer csak ott várt minket a csillogó, szikrát szóró karácsonyfa alatt, s mi repeső örömmel, de egyben a csodától megilletődötten vettük kezünkbe őket. Jó lenne mindig emlékezni ezekre a pillanatokra és tudni hinni benne, hogy a csodák olykor valóra válnak. Néha ki kell lépnünk a valóság rideg világából, s elhinnünk, hogy a szeretet és a boldogság alanyi jogon jár nekünk. Számomra ez a karácsony üzenete.  Az én legszebb karácsonyom 1962-ben volt. Bátyámmal izgatottan vártuk a csengőszót, aztán feltárult a nagyszoba kétszárnyú ajtaja és a fenyőfa kápráztató csillogásában odarohantunk az ajándékokhoz. Favillamos, igazi világító számlapos karóra, színes mesekönyvek, s ki tudja még mi minden volt ott. Csak kábultan ültünk a földön, vadul csomagoltunk, birtokba vettünk mindent és majd szétvetett minket az öröm. Nem köszöntünk mi semmit édesanyánknak, hiszen ez nekünk járt, és nem gondolkodtunk azon, hogy került a fa alá ez a sokminden. Ott volt, mert ott kellett lennie. Mert Mikulás odatette. Akkor volt négy éve, hogy édesapánkat a Mecséry per másodrendű vádlottjaként kivégezték, s akkor volt, hogy végre újra összekerült a család, ki vidékről, ki kórházból jőve. A nagy bőség rideg pénzügyi alapja pedig az a szerencse volt, hogy a család egyik békekölcsönkötvényét a téli sorsoláson kihúzták. De mi gyerekek nem tudtuk, hogy apánk halott, összedrótozott faládában fekszik hófödte jeltelen sírban, hogy anyánk lelke mély gyászban van, hogy a konszolidálódó Kádár-kormány véres bosszúja és kegyes gesztusa egyszerre van jelen a mi boldog karácsonyunkon. Mi egyszerűen csak a világ legszerencsésebb és legboldogabb gyermekeinek hittük magunkat. Karácsony volt. Karácsony volt nálunk, karácsony volt Kádáréknál is, karácsony volt a vérbíráknál is. Karácsony volt mindenütt, és ezt a naiv, rajongó, boldog Karácsonyt már nem lehet elvenni tőlünk.

Szent Miklós története

Szent Miklós legendája egy Miklós nevű szerzetestől ered, aki 280 körül született a mai Törökország területén elterülő kikötővárosban, Patarában. Fiatalon beutazta Palesztinát és Egyiptomot, majd visszatérve, Myra püspöke lett. Diokletianus császár ideje alatt bebörtönözték, majd Konstantinus császár uralma alatt szabadon bocsájtották. Határtalan jószívűsége és kegyessége révén híressé vált már saját korában is. Vagyonát szétosztogatta a szegények közt, s egy történet szerint három leányt megmentett attól, hogy elszegényedett apjuk eladja őket rabszolgának. Hozományt is adott nékik, s így megházasodhattak. A történet kiszínezve úgy szól, hogy első éjszaka betett házuk ablakába egy zacskó aranyat az első lánynak. Második éjjel betett egy második zacskó aranyat a második lánynak. Harmadik éjjel azonban zárva volt az ablak, hát felmászott a tetőre, és a kéményen át pottyantotta be az aranyakat - egyenesen a harmadik leány tűzhely fölé száradni akasztott harisnyájába. Egy csodatétel is fűződik nevéhez, e szerint három feldarabolt gyermeknek adta vissza életét. Miklós híre terjedt a világban, s halála után kezdtek rá úgy tekinteni, mint a gyermekek és tengerészek védőszentjére. Hatszáz évig sírja és egyben zarándokhelye Myra temploma volt. Ám 1087-ben olasz tengerészek Szent Miklós maradványait elrabolták és az itáliai Bariban temették el. Tiszteletére építették a városka lakói a Szent Miklós bazilikát. Ettől a különös akciótól Szent Miklós reputációja még nagyobbra nőtt, s Bari lett az egyik legnépszerűbb zarándokhely a középkori Európában. Jó előjel volt halála napján, december 6-án üzletet kötni, vagy megházasodni. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, őt tekintették Oroszország és Görögország védőszentjének, de patrónusukként kezdték tisztelni őt a jótékonysági szervezetek, a céhek, a kereskedők és kissé bizarr módon még a zálogkölcsönből élő uzsorások is. Több ezer templomot és bazilikát szenteltek emlékének, s a középkor művészetének egyik kedvenc témájává vált. Európa szerte elterjedt szokás volt a "Fiú Püspök" választás, vagyis Szent Miklós napján egy kisfiút megválasztottak püspöknek, és az Mindenszentek napjáig viselhette ezt a tisztet. A reformáció korától kezdve a Szent Miklós hagyományoknak azonban lassan leáldozott, s egyedül Hollandiában maradt meg a kultusz, ahol a szentet Sinter Klaas-nak hívták. A Szent Miklós ünnepet holland telepesek vitték aztán át Amerikába az akkori New Amsterdamba, amely a mai New York. 1773-ban, majd 1774-ben egy new yorki újság hírül adta olvasóinak, hogy holland családok összegyűlnek ünnepelni Santa Claus napján. Ettől kezdve gyorsan népszerűvé vált a jóságos öreg legendája, aki mágikus képességekkel bír, s megbünteti a rossz, és megjutalmazza a jó gyerekeket. 1822-ben Clement Clarke Moore vallásügyi miniszter egy hosszú verset írt három kislányának "Beszámoló Szent Miklós látogatásáról" címmel. Moore kezdetben még hezitált, hogy megjelentesse-e a költeményt, de végül jól döntött, s verse napjainkig ívelően meghatározza a vidám, pocakos, jóságos, természetfeletti hatalommal megáldott öregúr alakját, aki Karácsony Estéjén nyolc repülő rénszarvas vontatta szánján röpköd házról házra, hogy a kéményen át betuszkolva magát, betegye a gyerekeknek szánt ajándékait a kandalló peremére aggatott zoknikba. Fehér prémmel szegélyezett, piros kabátos, hosszú fehér szakállas külsejét pedig 1881-ben nyerte el Thomas Nast grafikustól a Harper's Weekly hasábjain. Mikulás története gyermekfejjel annyira emberszerű és hihető, hogy ki tudja azóta hány gyermek próbálta már meglesni Mikulást, amint besettenkedik ajándékaival a kéménykürtőn át.Mára Mikulás lett a jóság, a megbocsájtás, az igazságosság és a szeretet jelképe. Évente több millió gyerek ír neki levelet, e-mailt és hívja őt telefonon, hogy elmondja neki kívánságait, vágyait, nélkülözéseit és fájdalmát.

Halló, itt a Mikulás beszél!

A különös történet 1955-ben kezdődött. Egy amerikai kis helyi újság megjelentetett egy áruházi reklámot, amelyben megadták "Mikulás telefonszámát", ami persze nem volt más, mint az áruház információs vonala. A nyomda ördöge azonban a reklámban elcserélt egy számot, s így a telefonszám tévesen jelent meg. A telefonszám ugyan téves volt, de létező állomáshoz tartozott: a hadsereg szupertitkos Continental Air Defense Command-jának (Kontinentális Légvédelmi Parancsnokságának) telefonszáma volt, amit csak az Egyesült Államok elnöke és a légierő parancsnoka ismert. A Légvédelmi parancsnokság központja a Cheyenne hegységben, mély, sziklába vágott bunkerben fészkelt, ahol hál' isten meglehetősen eseménytelenül teltek a napok, hónapok, évek. Valaki persze mindig ült a telefonnál, mert akkoriban nagyon időszerű volt a III. világháború kitörése. 1955 egy decemberi napján Harry Shoup kapitány ült a telefonnál, lába az asztalon, újságját olvasgatta, mikor megcsörrent a telefon. Shoup rémülten kapta fel, átfutott agyán, hogy az oroszok interkontinentális rakétái már úton vannak Amerika felé, és az elnök akar érdeklődni a Légvédelmi Parancsnokságon, mikor csapódnak be. Legnagyobb megdöbbenésére azonban egy kisfiú hangját hallotta, aki a Mikulást kérte, majd elkezdte felolvasni kívánságlistáját. Shoup látni vélte a gimnasztyorkás KGB ügynököt a vonal túlsó végén, amint elváltoztatott hangon próbál az ő bizalmába férkőzni, de aztán visszanyerve hidegvérét felelgetni kezdett a kisfiúnak. Az egy ponton azonban gyanút fogott, és felkiáltott: "Hé, Te nem is a Mikulás vagy!". A ravasz kapitány azonban rögtön kivágta magát: "Hohó! Én Mikulás egyik segítője vagyok, fiam. Most pedig légy jó kisfiú és búj be gyorsan az ágyba." Ám alig tette helyére a kagylót, az újra megcsörrent. Azon az estén az egész stáb azzal volt elfoglalva, hogy Mikulás nevében az amerikai gyerekekkel társalogtak. Mindannyiunk szerencséjére minderről mit sem sejtettek az oroszok, mert különben talán küldtek volna ők is néhány interkontinentális rakétát ajándékba. A telefonszám futótűzként terjedt, a lapok megírták, hogy Mikulás tényleg fogadja a gyerekek hívását, a gyerekek pedig lelkesen telefonáltak.A Légvédelmi Parancsnokság felnőtt a feladathoz: felfedni nem akarták a szupertitkos programot, a telefonvonalat pedig nem akarták megszüntetni, hisz akkor elvettek volna valamit gyermekeik álmából. Így aztán karácsonytáján minden évben Mikulás-szolgálatot szerveztek és szorgalmasan válaszolgattak az évről-évre növekvő számú hívásra. Később nyilvánosságra hozható volt, hogy a közben NORAD (North American Aerospace Command=Észak-Amerikai Légtér Parancsnokság) névre átkeresztelt bázist hívogatják a gyerekek, s ekkor a szolgálat új funkciót talált magának: ettől kezdve radarral "követték" Mikulás szánjának útját az Északi-sarktól az amerikai városokig. Aki felhívta őket, annak mindig jelentették, hogy hol tart éppen Mikulás. 1997-től aztán külön interaktív website-ot hoztak létre, ahol a gyerekek követhetik a radarernyőn a nyolc rénszarvas húzta szán - és persze az ajándékok útját. A statikus site a www.noradsanta.org címen érhető el, a radarjelentések december 23-tól láthatók ugyanitt, több nyelven is. 1997-ben egymillióan keresték fel, 1999-ben már csak Karácsony Estéjén 52 millió lekérés volt, ami olykor elérte a másodpercenkénti 250 000 találatot is. 
Az egymillió forintos kérdés

Tényleg, mi volna a helyes válasz, ha Vágó úr megkérdezné, létezik-e a Mikulás? Nem azt kérdezné, hogy létezett-e Szent Miklós, sem azt, hogy az áruházakból kirajzó, félrecsúszott vattaszakállú reklámmikulások léteznek-e, vagy hogy hallott-e Ön a finn Télapó Hivatal Mikulásáról, hanem, hogy létezik-e a Mikulás. Mondjuk egymillió a tét, és mondjuk az Ön gyermeke is ott ül a tévé előtt? Mi a jó válasz? Ez az egymillió forintos kérdés.Előbb-utóbb minden szülő feje belekerül a satuba, s elhangzik a kérdés, van-e Mikulás?És a válasz nem is olyan egyszerű. Nóra lányom már iskolás volt, amikor még levelet írt a Mikulásnak és még abban is hitt, hogy képes csokit tojni, mint a nyuszi. Feleségem mindenféle ravasz trükkel el is érte, hogy az előkészített csokit valahogy mindig odacsempéssze a csukott szemmel koncentráló kislányom popsija alá. Amikor Nóra azt firtatta, hogy lehet, hogy ő árcédulával tojja a csokit, akkor elmagyaráztuk neki, hogy természetesen a csoki a gyárban készül, és amikor ő "tojja", akkor tulajdonképpen egy varázslat történik, és úgy látszik, már felcímkézett csokoládét sikerült a gyárból idevarázsolnia. Ám mint felvilágosult pszichológus egyre sötétebb lelkiismerettel vettem részt ezekben az eseményekben, úgy éreztem, mesterségesen tartunk fent egy mágikus hiedelmet. Végül már Nóra mindig kiküldött, amikor varázsolni akart, mert kijelentette -mint egy spiritiszta-, hogy az én jelenlétemben úgyse fog neki menni. Azt hittem, valami már neki is kezd derengeni, mert egy alkalommal bezárkózott a lépcső alatti kamrába, mondhatni, kontrollált kísérleti körülményeket akart teremteni. Csakhogy a kamra tetején a lépcsőfokok közt az asztalosok előrelátása folytán szerencsére volt egy lyuk, és feleségem ott ejtette be a csokit. Nóra kijőve kétértelmű arckifejezéssel elmesélte, hogy éppen felnézett, amikor látott egy kezet, amint az beejti neki a csokit. Úgy éreztem, most már ő játszik velünk, pontosan tudja az igazságot, csak hagyja, hogy itt erőlködjünk. Éppen közeledett Mikulás ünnepe, s pont aznap mesélte huncut arccal, hogy látott egy bácsit Mikulásnak beöltözve. Ebből is arra következtettem, hogy már tudja, a Mikulás csak mese, minden Mikulás csak beöltözött ember. Így hát vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam neki, hogy mint ő is tudja, nincs Mikulás, nincs Nyúl, és ő sem tud varázsolni, de ezt ő tudja a legjobban. Hiszen látta a beöltözött bácsit, látta a mama kezét a csokival, nem beszélve az árcédulákról, stb. Ezt a felnőttek a kisgyerekeknek találják ki, de most már ő nagylány. Nóra arcára döbbenet ült ki. Egy számára fontos, szavahihető tekintély, a Papa egy szóval, egyik percről a másikra, eltörölte a gyerekkorát, kis mesevilágát, illúzióit, a Csodát. Csak ekkor értettem meg, hogy ami a felnőtteknek amolyan félig tréfás, félig játékos mese, az neki valóság, és én most leromboltam benne valamit. Arcán és hangjában csalódottság és becsapottság volt. Hirtelen megbántam már az egészet, de nem volt visszaút. Haragosan sorolta, hogy akkor a Mikulás, a Nyúl, a varázslás az mind hogy lehetett, és mi töredelmesen be kellett valljuk, hogy ezek mind csak praktikák voltak. Hogy a csokikat mi vesszük a boltban, hogy a kéz a mamáé volt, és hogy a Mikulások mindig a szülői munkaközösség egyik apukája. De már egyáltalán nem éreztem a racionalizmus diadalát, csak valami kínos zavartságot, és azóta sem tudom a jó választ. Nóra végülis megemésztette a dolgot, de valami jóvátehetetlenül lezárult életében. Hagyni kell fokozatosan elhalni a varázslásba és a csodákba vetett hitet? Vagy mesterségesen táplálni kell, amíg csak lehet? De meddig gyermeki illúzió és honnan manipuláció? Van Mikulás? De meddig?
Mikulás létezik!

A világ egyik leghíresebb szerkesztői közleményének volt ez a címe, amely 1897-ben jelent meg először a The New York Sun-ban, s attól kezdve egészen 1949-ig, a lap megszűntéig minden évben újranyomták. A szerkesztői állásfoglalást Francis P. Church veterán újságíró írta, akinek harcias jelmondata akkoriban az volt: "Törekedj arra, hogy elmédet megtisztítsd minden képmutatástól". Ezért aztán ő volt a lapnál az ügyeletes válaszoló minden vallási babonát firtató olvasói levélre. Így aztán az ő asztalán landolt egy Virginia O'Hanlon nevű nyolcéves kislány levele is. Harminchat évvel később Virginia O'Hanlon így mesélte el a levél történetét:"Természetesen hittem a Mikulásban, hiszen sosem csalódtam benne. Azonban kevésbé szerencsés gyerekek azt mondták nekem az iskolában, hogy nincs is semmiféle Mikulás. Elteltem kétségekkel. Megkérdeztem édesapámat, de ő egy kissé kitérő választ adott. Az volt családunkban a szokás, hogy bármilyen kétely merült fel egy szó helyesírásával, vagy egy történelmi eseménnyel kapcsolatban, levelet írtunk a The New York Sun 'Kérdések és válaszok' rovatába. Apámnak az volt a szavajárása, hogy 'ha azt írják a The Sun-ban, akkor az úgy is van'. Ezért aztán azt mondtam édesapámnak, hogy írok a The Sun-nak. 'Helyes, Virginia, tedd azt!', felelte. 'Biztos vagyok benne, hogy a The Sun megadja a helyes választ'. Így került aztán Church asztalára Virginia levele, amely így szólt: 
"Kedves Szerkesztő!Nyolc éves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Mikulás. Papa azt mondja, 'Amit látsz a The Sun-ban, az úgy is van'. Kérem szépen, mondja meg nekem az igazat, létezik a Mikulás?Virginia O'Hanlon"

Churchnek igencsak fejtörést okozott Virginia levele, hisz egész életét a babonák és mítoszok elleni harcnak szentelte, és most azt kérik tőle, írja meg az igazat. De vajon a földhözragadt válasz-e az igazság, vagy van egy nagyobb Igazság?Végül megírta válaszát, amely bejárta a világot:
Virginia, kis barátaid tévednek. Hatott rájuk egy szkeptikus kor szkepticizmusa. Csak abban hisznek, amit látnak. Azt hiszik, nem létezhet semmi, ami nem érthető kicsi elméjük számára. Minden elme, Virginia, akár egy felnőtté, akár egy gyermeké, csekély. A mi hatalmas Univerzumunkban az Ember és az ő Értelme pusztán csak egy kis legyecske, egy kis hangya, a határtalan világhoz és a megragadható teljes igazsághoz és tudáshoz képest. Igen, Virginia, Mikulás létezik. Ő olyan bizonyosan létezik, ahogy létezik a szeretet, a nagylelkűség és a hűség, és Te tudod, hogy ők itt vannak körülöttünk, és ők teszik a Te életedet a legszebbé és legboldogabbá. Jaj, milyen kopár is volna a világunk, ha nem volna Mikulás! Oly kopár lenne, mintha többé nem lennének Virginiák. Akkor nem volna többé gyermeki hit, nem volna költészet, nem volnának álmok, melyek elviselhetőbbé teszik a létet. Nem volna több örömünk. Csak maradnának a sivár érzetek és a látvány. A csodálatos fény, mellyel a gyermekkor betölti a világot, kihunyna örökre. Nem hinni Mikulásban?! Mintha nem hinnél a tündérekben sem. Rávehetnéd a papát, fogadjon embereket, akik belekukkantanak minden kéménybe Karácsony Este, hogy meglessék a Mikulást. De még ha nem is látnád őt lefele mászni, mit bizonyítana az? Senki soha nem látta Mikulást, de nincs bizonyítéka annak, hogy ne létezne Ő. A világon a legvalóságosabb dolgok azok, amiket sem a gyerekek, sem a felnőttek nem láthatnak. Láttál valaha is tündéreket a füvön táncolni? Persze, hogy nem, de ez nem bizonyíték arra, hogy ők nincsenek. Senki nem tudja még elgondolni vagy elképzelni sem azt a sok csodát, amely nem látszik és nem is látható a világban. Kitépheted a babádból a szerkezetet és láthatod, mi adja a síró hangot benne, de van egy függöny, amely elfedi előlünk ezt a láthatatlan csodálatos világot, s e függönyt a legerősebb ember, de még a valaha élt legerősebb emberek egyesített ereje sem volna képes széttépni. Csak a hit, a költészet, a szeretet, az álmok képesek fellebbenteni a fátylat és engedik látni a függöny mögött a természetfölötti szépséget és dicsőséget. Ez volna a valóság? Oh Virginia, semmi más nincs, ami valóságosabb és létezőbb ennél a világnál. Nincs Mikulás?! Istennek hála, Ő él és örökké élni fog. Mostantól ezer év múlva, sőt tízszer tízezer év múlva is Ő fogja elhozni a boldogságot a gyermekkor szívébe."Azt hiszem, Church adta meg a jó választ. Úgyhogy én is szeretnék helyesbíteni: "Igen, Nóra, Mikulás létezik, mindig is létezni fog." További ajánlott cikkeket talál a Mikuláskutatás menűpontbanKüldjön karácsonyi képeslapot a Tények-tévhitek webszájtról, bármelyik típusba is tartozzon!       
Kategória: Mikulás-hírek | Megtekintések száma: 330 | Hozzáadta:: Liza | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email:
Kód *: